Sokan 1793-ra teszik, a világban elsőként, az általános hadkötelezettség bevezetését (Franciaország). Az Osztrák–Magyar Monarchiában 1868-tól. Ezzel mindig vitázom. A szó jogi értelmében ez persze lehet, hogy igaz, de azt a tévképzetet kelti, hogy előtte hadkötelezettség semmilyen formában nem létezett. A korábbi időkben speciális hadkötelezettség létezett. Ez kultúra (nemzet) függő volt: valakiknél a felnőtt férfiak, valakiknél mindenki, hol így, hogy úgy, de mindenhol volt, akiknek kötelező módon fegyvert kellett fogni.
A magyar helyzet alakulását egész jól összefoglalja a Valóság egy cikke. Túlságosan messzemenő következtetéseket levonni azonban nem szabad. Én is más véleményen voltam akkor mint ma. Sőt utólag sok mindent másképp látok. Például a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája (HEL) felszínes munkája mögött jelentős politikai munka húzódott meg. Az Alba Kör összetett és domináns jelenléte viszont hirtelen köddé vált. A politikai játszmák útvesztőjébe került NATO népszavazás, illetve, a szinte csak névlegesen működő, önkéntes tartalékos katonai szolgálat, utólag vált számomra értelmezhetővé. Ma már könnyedén nevetek ezeken, akkoriban viszont cseppet sem volt vicces.
2004 november 1-től megszűnt az általános hadkötelezettség. Ezzel nem vitáznék, de hát ha már jogilag cifrázható... A hadkötelezettség ugyanis nem szűnt meg teljes mértékben. Egyrészt csak békeidőre vonatkozik, másrészt polgárvédelmi kötelezettsége minden embernek van még békidőben is. (lsd. erről bővebben Honvédelmi kötelezettség c. dolgozat)
A másik izgalmas kérdés a Nemzetőrség illetve nemzetőr-törvény. 1848-ban alakult meg a mai értelemben vett Magyar Honvédség, amely azonban szoros része volt a Nemzeti Őrseregnek (= Nemzetőrségnek). A különbség, köznapian megfogalmazva, abban mutatkozott meg, hogy az utóbbi hivatásos, fizetett, teljes időben katonáskodással foglalkozó katonákból állt. 2001-ben Simicskó István már felvetette egy (akkor még sorköteles módon felálló) Nemzetőrség felállítását. Ez a kérdés 2004-ben, elsősorban az ált. hadkötelesség felfüggesztése (úm. eltörlése) után háttérbe szorult. 2007-re újra felerősödni látszott, azonban újabb politikai csatározások okán (pl. a Magyar Gárda megítélésében vallott ellentétes nézetek) miatt újra háttérbe szorult, illetve újabb kérdések merültek fel vele kapcsolatban.
A Nemzetőrség kérdése azonban továbbra is jelen van. Egyrészt Simicskó István továbbra is erőfeszíteseket tesz ennek megvalósítására, másrészt igazított, pontosított sokmindent a tervezetén. (pl. nem lenne kötelező a Nemzetőrség, hanem önkéntes mint a Honvédség). Mindez kicsit valóban az eredeti 1848-as képet mutatja modern formában, ahol kettéválik a hivatásos hadsereg és egy önkéntesekből felálló, másodállásban űzhető nemzetőri katonai szervezet.
Mindehhez azonban (ahogy láthattuk a hadkötelezettség eltörlésénél is) a pártok konszenzusa szükséges. Ugyanis csakis ezután kezdődhet meg azon dolgok megoldása, mely a legnagyobb kihívásokat fogja jelenteni. Csak egy példát említsek: a másodállást támogatni kell, úgy is, hogy a főállást biztosító munkaadót érdekelté kellene tenni, hogy megérje felvennie egy ilyen munkát végző embert. Általában ez nem megoldható, főleg magánvállalkozók és alkalmazottaik esetében nem. Példaként említhetem a most szerveződő Krízis Intervenciós Team-et, akik szintén hiányában vannak egy olyan megoldásnak, mely érdekeltté tenni a munkaadót arra, hogy a legváratlanabb időkben elhagyja munkahelyét egy dolgozójuk. Jó példa lehet persze az önkéntes tűzoltóság, de erről majd máskor írok...
(kép: országok, ahol van ált. hadkötelezettség (piros), ahol nincs (kék).)
(Másnap, 5-én, kedden, jelentette be Lengyelország, hogy náluk is megszűnik a sorkötelezettség. Kb. 120 ezer hivatásos és szerződéses katona + 30 ezer tartalékost (!) fognak alkalmazni. Idén év végén vonul be az utolsó sorkatona és 2010-re áll át a rendszer teljes egészében.)
