Christian az oroszlán történetét Angliában és a világon sokan ismerik. Manapság leginkább a videómegosztó oldalaknak köszönhetően újra felelevenedik a megható, már-már nyálas történet, ami a maga valójában szószerint ugyan nyálasra sikeredett, ám átvitt értelemben nagyon tanulságos.
Christiant angolok vásárolták meg és Londonban kezdték felnevelni. Hamar rájöttek azonban, hogy nem egy kiscicáról van szó, így egy éves korára egyrészt nagyon megszerették, másrészt belátták, hogy vissza kell vinni őt, ahova való: a vadonba.
Nem volt egyszerű: először egy nősténynek mutatták be, akit később, sajnos, megettek a krokodilok, a következő nőstényt, akinek bemutatták pedig idegen oroszlánok prédájául esett. Végül egy idősebb hímoroszlánnal való ismerkedése is csődött mondott, akinek törzséhez (falkájához) tartozhatott volna, mert ez megsérült.
Christian mégis boldogult, ugyanis az idősebb hímoroszlán falkája befogadta.
9 hónappal később a két korábbi gazdája nekiindult, hátha találkozhatnak mégegyszer Christiánnal a kenyai (új) lakhelyén. Bár biztosra vették, hogy nem fog már rájuk ismerni, a dolgok nem várt módon alakultak. Kiskorában való játékukat és ezt a találkozást örökíti meg a videó.
Christian először csodálkozva figyelt, majd ráeszmélt, hogy kikkel találkozott, öröme és "testbeszéde" önmagáért beszél. Ő lett közben a falka vezére. Sőt, oda lépeget hozzájuk újdonsült "felesége" is, aki ismerkedik Christian volt gazdáival.
Lehet sírni vagy röhögni, engem megerősített abban, amit a Jótermészetűek c. könyv szerzője művében próbál az olvasóba súlykolni: egyértelmű, hogy az ember és az állat két teljesen különböző lény?
A többit rábízom olvasóimra...
