Gondolkodott már valaki azon mi különböztet meg egy iskolai végzettséggel rendelkezőt egy tanult, de nem iskolai végzett embertől?
Akármi is legyen a múltkor már írni szerettem volna erről a témáról, mivel évekkel ezelőtt olvastam egy magyar emberről, aki három hónapig dolgozott sebészként, sőt még ennél is tovább volt püspök egy skandináv ország protestáns közösségében. Valami egyszerű neve volt, talán Kovács Lajos.
Onnan jutott újra eszembe, hogy olvastam az alábbi cikket, amelyben egy férfi 190 műtéten vett részt gyakornokként egy német kórházban, sőt egy nőről is szó esik, aki 4 éven át volt háziorvos!
Nem kell senkinek sem bizonygatnia, hogy mennyire fontos az iskola, főleg a gyakorlat megszerzése miatt. Az is eszembe jut, amit egy szegedi jogász professzor mondott: más az ismeret, amit otthon is megszerezhetünk és más a tudás, melyet az iskolában sajátítunk el.
Na ja... Az egyik felvetésem mégis az lenne, hogy az ilyen embereket nem inkább azzal kellene "büntetni", hogy elvégzetetném velük az egyetemet? Nyilván van hozzá érzékük és elég nagy ismeretekkel is rendelkeznek; nehezen képzelem el, hogy valaki akár csak egy hetet át tudna vészelni egy kórházban, hogy ne vennék észre mi a helyzet.
Másrészt arra is rávilágít ez, hogy az oktatás mennyire eltávolodott attól, amit szolgálna, ami a célja lenne. Úgy tudom, hogy Hollandiában egészen sajátos módon tanítják az orvosi ismereteket. Nincsen külön biokémia meg sejtbiológia és anatómia, hanem eseteket dobnak fel, aminek a hallgatók otthon utánajárnak az előbbi szakágakban, majd az órán szintézist teremtenek köztük. Ez lenne az új módi?
Egy biztos, hazánkban is az a helyzet, hogy az egyetemen tanultak 90%-át nem hasznosítja, sőt nem is használja többet egy végzett orvos (bár ez nemcsak az orvosokra igaz). A háziorvosok és a gyógyyszerügynökök pedig különösen ehhez a kategóriához tartoznak.
