A dohányzás és általában a kábítószerek elleni kampányok nem hatásosak. Kifejezetten vallásos szemszögből azonban nem jellemző ennek megközelítése. Ennek fő oka abban is kereshető, hogy pl. a katolikus bioetika néhány általános megállíapítása implicite tartalmazza az erről vallott véleményét.
A gyakorlatban azonban az tűnt fel nekem, hogy papok és lelkészek dohányoznak. Nemcsak egy-egy közösségi alkalommal, hanem istentisztelet előtt és után egyaránt. Rendkívül zavaró, sőt ellenmondásos ez életükkel és vallásukkal szemben. Ha nem jutnak dohányhoz idegesek és feszültek, hivatásuk teljesítésében gátolja őket, másokat veszélyeztetnek vele és a "Szentlélek templomát" ölik meg általa. Mégsem tilos nekik, mégsem nézik ferde szemmel az egyházi vezetők ezt a testi függőséget. Az sem véletlen, hogy a szerzeteseknél ez elképzelhetetlen, aki mégis dohányozna rövid időn belül le kell szokjon. Nem könnyű, de enélkül önámítás (és mások ámítása is) az, amit tenne.
A cigaretta az egyik legveszélyesebb, és legtöbb halálos áldozatot követelő legális élvezeti szere. Magyarországon évente 28 ezren halnak meg a dohányzás miatt. A dohány a daganatos halálesetek 25%-át okozza!
Várandós anyáknál a nikotin átjuthat a magzatba, szoptatáskor pedig bekerülhet az anyatejbe, így a gyermeknél alacsony születési súly, légzési zavarok figyelhetők meg, sőt jelentősen megnő a kockázata, hogy a kisgyermek még csecsemő korában meghal.
A passzív dohányzás ugyanúgy veszélyes: például ha egy gyermek kora kisgyermekkorától dohányfüstös családban nevelkedik, amikor középiskolás korában tüdőszűrésen vesz részt, a tüdeje egy nagyon erős dohányoséhoz hasonlítható.
HALÁLOSZTÓ LELKI ÉS TESTI VEZETŐK, FELELŐSÖK! HALLJÁTOK MEG!
(egy "jotta" választja csak el: ne halljatok meg, hanem még időben halljátok meg!)
