fotó: Galovtsik Gábor
Két tűzszerész halála, de különösen a következők:
1. két vadászpilótáé (egy L-39 géppel) (június) lezuhantak, illetve
2. korábban (áprilisban) egy MIG-29-es zuhant le, ahol a pilóta túlélte a balesetet,
3. az év elején (januárban) egy MI-8-as helikopter ért szerencsétlenül földet, egy technikus az életét vesztette.
Mindez megviselte a Honvédséget, vagyis a jóhírét. Azon belül pedig egy különálló világét: a légierőét. Történik ez akkor, amikor amúgyis nagy erőkkel keresnek új pilótajelölteket. Néha talán túlságosan is csak őket keresik. Saját élményem egy toborzáskor, hogy kihúzták a kezemből a papírokat, mert nem a pilótaképzésről érdeklődtem, hanem másról.
Maga az ötlet viszont nem rossz. Manapság ugyanis, ha nem tesznek bulvárossá egy hírt, akkor abból (néhány kivételtől eltekintve) nem is lesz hír egyetlen nagyközönséghez eljutó médiumban sem. Ez is határeset, de volt a közelmúltban néhány, sikeresnek csak mérsékelten nevezhető, népszerűsítő kampánya a HM-nek.
Ott volt például négy fiatal, aki kiutazhatott Afganisztánba. Ott voltak, érdekes volt, meleg és sok homok. Mindent nem figyelek én sem, de biztos vagyok benne, hogy a HM oldalain kívül nem nagyon lehetett erről hallani, olvasni, látni.
Vannak folyamatosan programok, amik évek óta megismétlődnek vagy újak, de nem egyszerinek szánták őket. Ilyen például, hogy csak a közelmúltból említsek néhányat, a roma fiataloknak szervezett pályára irányító tábor. Pozitív hozadéka lehet, de sokatmondó az egyik résztvevő nyilatkozata: katona nem szeretnék lenni, nem tudom elképzelni magamat ilyen parancsuralmi szervezetben. Ám volt kifejezetten a fiataloknak szánt túlélőtábor is. Ezekkel a legnagyobb baj az, hogy rétegprogramok. Nem haszontalanok, de nagyon kis mértékben változtat egy résztvevő tervein azért, mert részt vett egy ilyen alkalmon.
Ebből ered a másik hiányosság is: vannak elfelejtett korosztályok és elfelejtett területek. Ilyenek például a 18-33 évesek. Ők is potenciális katonák, de ami ennél is fontosabb, a Honvédség megítélésében játszott szerepük a legnagyobb. (pl. mert civil pályán sok emberrel találkoznak, elérnek...) Vannak országrészek, ahova nem szerveznek semmit, vagy, ha igen, akkor nincsenek meghirdetve. Ilyen például a Dél-Dunántúl, de apróbb területeket említhetnék még sokat.
Na de térjünk vissza még egy szó erejéig Bochkor honvédra. Összességében jó ötletnek tartom ezt a fajta reklámot, bár az előzőek fényében van benne némi úttalanság is. Az alapkiképzéséből kaphatunk egy kis ízelítőt, fényképekkel és videóval is. Sőt az első repüléséről is tájékozódhatunk.
Szintén az előzőek alapján nyilvánvaló miért éppen pilótának és nem mondjuk harckocsizónak képezik ki. (látszólag).
