Sokan egy új korszak nyitányának tartják a www.23andme.com által ajánlott lehetőséget, miszerint csaknem 200 ezer Ft-ért megállapítják a genetikai kódját bárkinek, aki befizeti az összeget és visszaküldi a műanyag tubust, amibe előzőleg beleköpott.
Ha valaki kicsit elmélyül az ügyben vagy nem mélyül el, de tudja, hogy a teljes genom feltérképezéséhez mennyi időre lenne szükség (és pénzre is), az már elsőre felveti a kérdést: milyen géneket vizsgálnak. Hát igen, ez a reklám része. Diabétesztől a mellrákig mindent megtudhatunk. Mármint, hogy lesz-e ilyenünk. Természetesen nem. Csak hajlamokról tudhatunk meg valamit, ami nem sokban fog különbözni Kati (boszi) néni tenyérjóslásától. (bocs Vágó úr ;)
Féretéve (picit) a tréfát, mik is az etikai kérdések ezzel?
- a legegyszerűbb és legégetőbb kérdés: az rendben van, hogy csak néhány információt tudunk meg magunkról (jó drágán), de ki ellenőrzi, hogy mi vagyunk-e? Mi van, ha valaki más köpetét, csuláját, nyálát stb. helyezem el a kübliben, bocs, tudusban és azt küldöm el? Így a nevem alatt megtudhatok másról olyasmit, amit talán még ő sem tud magáról. (Például kiderülhet, hogy férfi az élettársam nem nő ;))
- a másik kérdés: mi a garancia arra, hogy az adatokat valóban névtelenül fogják felhasználni a kutatásokra és ami még ennél is fontosabb: ki fogja elolvasni az apróbetűs részeket? Mire gondolok? Pl. hogy csak hajlamokról szól az egész.
Ok. ez talán másodlagos is lehet.
A nagy kérdés.
Az USA-ban létrehoztak régebben egy macskaklónozó központot arra az esetre, ha az unatkozó gazdagok kedvenceiket egy életen át láthassák. Ez azonban csődbe ment. Vajon azért, mert ennyire már senki nem volt hülye vagy azért, mert tudták, hogy az a macska, akkor sem az a macska... mert nem az.
A kérdés két válaszút: vagy sokan fogják használni és lemegy az ára, akkor majd visszatérünk a kérdésre vagy macskasztori lesz belőle.
