Valóban igaz, hogy a magas társadalmi presztizs, és a (tévesen) remélt magas fizetés motivációt jelent az egyetemi padokban, bár én 18 évesen elsősorban a terület (természettudomány) iránti érdeklődésem miatt kezdetm ezzel foglalkozni.
jelzem: az úgynevezett hivatástudat (segíteni a beteg embereken) attitűd elsősorban a kevéssé kompetitiv és gyengébb teljesítményű társaimat jellemezte. Személyes megérzésem, hogy kevésbé professzionális szakemberek lettek belőlük. Erős hivatástudatom van nekem is, de amikor azt látom, hogy a versenyszférában elhelyezkedett volt osztálytársaim (kevesebb ambicioval és szorgalommal) igényesebb életet élnek, és a gyermekeiket biztonságban nevelik fel, ellentétben velem csak azért, hogy másokon segítsek, és havi 100ezret vigyek haza és soha ne legyek otthon, akkor a mártír szó jut eszembe, az elhivatottság, meg a mártírság pedig 2 különböző fogalom. az ön által vázolt gondolatmenet alapján olyan mélyen elhivatott embereket kellene az orvosi egyetemekre engedni, akik lemondanak a földi élet javairól, hogy cserébe a betegeket szolgálhassák. Ilyet nagyon keveset találnánk, még a hívők között is, és gyanítom elenyésző részük lenne alkalmas a feladat magas szintű ellátásához.
A világ minden táján és a történelem minden korszakában az orvoslás társadalmi és anyagi szempontból magasan elismert tevékenység volt, és lesz is lényegéből fakadóan. Jelenleg a hálapénz a fizetés kompenzációja. Javaslatom: ötszörözzék meg a fizetésünk, és tiltsák be a hálapénzt komoly szankciókkal. ( A hálapénz az orvosok egy szűk rétegét érint csak komolyan. Személy szerint operáló sebész (nagy rizikójú nem rutin műtétek) vagyok, mégis az általam kapott és elfofgadott hálapénz jelentéktelen mennyiségű.)

Kedves Balázs, szerintem tegezzük egymást (ha már így a neten vagyunk) ;)

Sorban tehát:
A "tévesen remélt" magas fizetésről az a véleményem, hogy az orvosoknak alacsony a fizetése, pofátlanul alacsony. Ám belekalkulálja a mindenkori minisztérium a fizetésekbe a zsebbe vándorló pénzeket is (legalábbis mindig erre hivatkoznak) és hacsak nem egy-egy speciális területen dolgozó orvosról van szó (pl. röntgenorvos), akkor tényleg nem is kell panaszkodjon (legalábbis egy állami intézmény vezetőjének fizetéséhez képest).

Az, hogy a hivatástudattal rendelkezők kevésbé felkészültebbek szakamailag nem álatlánosítható. Ám, ha még igaz is, akkor is úgy vélem, hogy a gyógyítás több a szakmai tudásnál. Az ország egyik legjobb szakorvosa által műtött beteggel találkoztam minap is, aki nem volt éppen jó állpotban és bár ő fel fog épülni, van példám a jó öreg mondásra is: a műtét sikerült, a beteg meghalt... A szakmai tudás nélkülözhetetlen, de nem elég. Jelezném: a hivatástudatot sem tartom kizárólagosnak!

Nem akarok pszichologizálni, de a túlórákban sokszor nem hivatástudatot látok, hanem a vállalkozókhoz hasonló munkamegszállottságot és nagyon sok személyes (családi, magánéleti) problémát. Persze ettől még igaz, amit írtál, én sem szeretnék általánosítani.

"ötszörözzék meg a fizetésünk, és tiltsák be a hálapénzt komoly szankciókkal." Az előbbit irreálisnak tartom történjen bármilyen gazdasági csoda is nálunk, bármilyen kormányzat alatt is. Az utóbbival maximálisan egyetértek.

"A hálapénz az orvosok egy szűk rétegét érint csak." Én ezt egyáltalán nem így tapasztalom. Ám, ami még bántóbb nagyon szomorú példákat tudnék mesélni. Kivételekről azonban tudok, amit pedig írtál magadról azt tiszteleltre méltónak tartom.