PortalMind

Hegyi Gyula Európai Parlamenti képviselő honlapja nemcsak azért érdekes, mert vörös csillagok úsznak a feje mellett, hanem mert döbbenetes dologra hívta fel a figyelmemet. A honlapján ez szerepel:

"üdvözöltem, hogy a rendeletbe végül nem került bele a jobboldali és a liberális képviselők által korábban megszavazott javaslat, miszerint a hétköznapi termékekre ne kelljen ráírni, hogy az rákkeltő vagy egyéb módon súlyosan egészségkárosító, ha az anyagot egy cég 1 tonnánál kisebb mennyiségben gyártja vagy forgalmazza."

Számomra felfoghatatlan, hogy egyáltalán az ilyen kérdésként felmerülhet. Döbbenetes vagy sem annyi termék van forgalomban az EU-ban (és megannyi import áru), hogy józan ésszel felfoghatatlan, hogyan lehet mindegyiket ellenőrizni. Nos?

Sehogy. Ahogy nem minden egyes terméket vizsgálnak meg, úgy az is igaz, hogy pl. minden rúzs fajtát bevizsgálnak. Arról nem is szólva, hogy a viszgálatok is specifikusak. Nem vizsgálják meg minden rákkeltő anyagra nézve, arról nem is beszélve, hogy előzsör el kell jutni odáig, hogy kimondják valamiről: rákkeltő, egészségkárosító stb. Ez ugyanis nem kis feladat és felelősség.

Jókat szoktam derülni, amikor a szexuális élet kezdetéről és a szexuális betegségek kapcsolatáról szóló vitákat olvasom. Igazi egymás mellett elbeszélős írások és beszédek ezek. Az egyik fél az önmegtartóztatásban látja a megoldást, a másik meg eleve kizárja ennek megvalósíthatóságát.

Zavar van abban is, hogy mikor kezdik el a szexuális életüket a fiatalok. Miközben a legtöbb országban 18 év alatt elképzelhetetlen, vagy legalábbis erősen korlátozott jogilag két fiatal szexuális kapcsolata, pláne, ha az egyik felnőttkorú, vannak országok, ahol 21 alatt igaz ez. Mindezt megerősíti a kiskorúakkal elkövetett szexuális visszaélések ténye. Mégis evidenciaként kezelik, hogy 13-14 év körül normális ez fiatalok között. Ezt bizonyítja, hogy a szexuális felvilágosítást is egyre korábbra szeretnék helyezni, nálunk például jelenleg az ötödik osztályban esedékes.

Aztán vannak ilyen adatok is: magyar szakember szerint nálunk például az elmúlt években évi 95-97 ezer szülésre 55-60 ezer művi abortusz jutott, amiből 6-8 ezret fiatalkorú lányokon végeztek: ez körülbelül 12 százalék!

Miközben a védekezés a legnagyobb gondja, úgy látszik, az oktatásnak, a fiatalok az internetnek "köszönhetően" tájékozottabbak annál, hogy komolyan vegyék egy szexuális nevelést célzó oktatást. Nem is beszélve arról, hogy az iskola mennyire alkalmatlan lehet ilyenre. Másfelől hihetetlen, hogy miközben szexuális témában mennyire jártasak, még a középiskolás diákok sincsenek képben a menstruáció lényegével. Hol van ettől egy párkapcsolat és a vele járó esetleges lelki és testi következmények feldolgozásának ismerete, képessége?

Külön téma lehetne így még a HPV oltás is, amelyet szintén a 12-14 éveseknek szánnak. Most arról nem is beszélve, hogy egy oltásnak milyen mellékhatásai lehetnek, más szintén fontos egészségügyi ellátás, így például az abortuszok nagy száma és a normális családmodellre nemhogy nem szánnak pénzt, mégcsak nem is téma.

Augusztus 20-a nemcsak Szent István szentté avatása, az államalapítás és a keresztény Európába való integrációnk ünnepe, hanem ezen a napon zajlik a katonák, rendőrök tisztté avatása is.

 Szinte hihetetlen, de a forgalmi dugók mellett megint a politika miatt válik ismertté a tisztavatás. Tavaly a Magyar Gárda volt téma, idén a Szent Korona. Történt ugyanis, hogy a politikai és ideológiai nézetek különbözősége okán nem egységes az álláspont, miszerint a Koronának a tisztavatáson a helye. A MSZP-SZDSZ álláspont szerint a Koronának azért nincs helye a Tisztavatáson, mert csorbul általa a Köztársaság eszméje, vagyis monarchista vonást visz az ünnepségbe.

A KDNP-FIDESZ viszont a 2000. évi I. törvényre (Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról) hivatkozik és arra, hogy az ünnepség maga sem köztársasági eredetű. Ezenkívül rámutatnak arra, hogy az avatáson jelen vannak történelmi zászlók (árpádsávos is).

Nézzük a tényeket: 1. a tisztavatás Horthy Miklós kormányzó idejében lett 20-i ünnep. Létezett azonban előtte is a Monarchiában, ahol a mindenkori uralkodó születésnapján zajlott. 2. A Szentkorona-tan rendkívül röviden a király felett lévő állam, országot testesíti meg (értsd: uralkodók jönnek-mennek, az ország marad), így nem monarchista önmagában.

Ezeket figyelembe véve érthető, ha sokan, akik a tisztavatás idei formáját elvetik, azt mondják: minek egyáltalán tisztavatás?

Másfelől a Szent Korona (ahogy a turul is) nem ma vált a politikai csatározások egyik szimbolumává. Mindkét fél túlzásokba bocsátkozik és nem elképzelhetetlen, hogy ennek az igazán szenvedő alanya a katona (és tegyük hozzá) az ország lesz.

A Právo című cseh lap szerdán orosz forrásokra hivatkozva írt arról, hogy Magyarország 66 páncélozott szállítójárművet szállított a grúz hadseregnek. A cseh lapban szereplő adatok eredetileg a Komszomolszkaja Pravda című moszkvai lapban jelentek meg. Eszerint Magyarország 66 páncélozott csapatszállító járművet, 1186 automata fegyvert, 44 golyószórót, 600 gránátvetőhöz való lövedéket, egyéb lövedékeket, valamint 5000 füstgránátot szállított. - forrás: FN.hu

Ezt cáfolta Daróczi Dávid kormányszóvivő és Bocskai István, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője is. 

Azért az előbbi cikkben olvasható cáfolat kissé ferdít. Egyrészt mindenki, aki egy picit is tájékozott honvédelmi kérdésekben tudja, hogy Horvátországnak is adtunk el fegyvereket (hol pénzért, hol nem), ráadásul megkerülve a nemzetközi szervezeteket! Aztán NATO feladatkörben az afgán nemzeti hadseregnek is.

Találtam egy cikket, ahol szerencsére meg is előztek ennek megemlítésében.

Úgy gondolom azonban, hogy NATO, Európa és az USA érdeke, így külön-külön is, a grúziai helyzet megoldása és a konfliktust (háborút) megelőző állapothoz hasonló helyzet visszaállítása. Miért? Ez eléggé öszetett, de vajon nincs-e köze az előző "poszt"omhoz?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egyik leginkább emlegetett téma lett, hogy az oroszok akciója mögött az olaj húzódik meg. Ennek legjobb bizonyítékát abban látják, hogy az egyetlen Oroszországot elkerülő olajvezeték Grúziában húzódik.

A dolog tényleg érdekes. Két olajvezeték húzódik ugyanis Grúziában, amiből az egyik újnak (2006) nevezhető a másik régóta (1998) működik.

 

 

 

 

 

 

 

 

A régóta működő a BS (Baku-Supsa vezeték), amely éppen Dél-Oszétia alatt húzódik. A grúzok állítása szerint ez a fő ok, amiért nemcsak Dél-Oszétiában, hanem grúz földön is támadnak az oroszok (akár a grúz fővárosra Tbiliszi, akár a kikötőre Poti gondolunk). A poti-i kikötőtől alig délre húzódik a BS vezeték.

Az új vezeték a BTC (Baku-Tbilisi-Ceyhan) vezeték, ami az előzőtől délebbre húzódik (de még Grúziában) és arról lehet ismeretes, hogy a Nabucco olajvezeték részben (az iráni vonalon kívül) innen nyerné az olajat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az olajárban egyelőre nem mutatkozik meg a konfliktus. Másrészt viszont arról is lehetett már olvasni, hogy talán a Gazprom is részese a Nabucconak. Akárhogy is Oroszországot csak Grúzia választhatja el egy működő Nabuccotól, ami pedig egyet jelent az olaj feletti ellenőrzéssel.

Vajon Oroszország az oszétok biztonságáért vagy az olajért vállalta háborút?

Nagyobb térképre váltás

Miközben Baló György játszott Szántó Dávid idegein (nem?) megjelent Putyin is a képen, aki valamiért az általában tőle megszokott módnál is jobban elgondolkodni látszott.

Nem belemagyarázom, mert akkor még nem olvastam a Grúziával kapcsolatos hírt, miszerint "Elkeseredett harcok dúltak péntek este a hivatalosan Grúziához tartozó szakadár Dél-Oszétia "fővárosa", Chinvali déli részében az orosz békefenntartók és a grúz kormányegységek között".

Hogy jobban értse a helyzetet mindenki: Észak- és Dél-Oszétia már több száz éve Oroszországhoz tartozik. Pontosabban Észak több mint 230 éve, Dél pedig több mint 120 éve. ('92 óta Dél-Oszétia Grúziához tartozik, hivatalosan).

Gyakorlatilag mindketten Oroszországhoz szeretnének tartozni, de egyrészt ez csak az Északnak sikerült, másrészt egymáshoz (Észak Délhez és fodítva) tartozni nem akarnak.

Grúzia (melynek része ma Dél-Oszétia) talán a legkeletibb ország, amelyik európainak nevezhető.  A NATO és az EU csatlakozás is politikájuk kiemelt célja.

Tehát Dél-Oszétia ehhez a Grúziához tartozik, azonban szívesebben tartozna Oroszországhoz.

Ez természetesen jól jön az oroszoknak, hiszen úm. vannak embereik Grúzia területén belül. Oroszország így a dél-oszétokat úgy kezeli mint orosz állampolgárokat.

A dolog mégsem ilyen egyszerű. Oroszország eddig nem fogadta el Dél-Oszétia csatlakozási szándékát Oroszországhoz. Észak- és Dél-Oszétia pedig gyakorlatilag soha nem is tartozott egymáshoz.

A mostani harcok indítóoka az volt, hogy etnikai tisztogatás folyt a grúzok részéről a dél-oszétokkal szemben, így orosz békefenntartó erőkkel próbálják megállítani ezt a népirtást - állítják az oroszok. A világ márcsak az ilyen karitatív háborúkról híres, nemde?

Korai még nagy következtetéseket levonni, de Oroszországnak talán nem is annyira Dél-Oszétia kell, hanem a grúzok "nyugatisága" nem tetszik nekik és mindent megtennének azért, hogy megakadályozzák őket ebbéli szándékukban.

Akárhogy is több tucat katona biztosan meghalt már és kb. másfél ezer civil.

Christian az oroszlán történetét Angliában és a világon sokan ismerik. Manapság leginkább a videómegosztó oldalaknak köszönhetően újra felelevenedik a megható, már-már nyálas történet, ami a maga valójában szószerint ugyan nyálasra sikeredett, ám átvitt értelemben nagyon tanulságos.

Christiant angolok vásárolták meg és Londonban kezdték felnevelni. Hamar rájöttek azonban, hogy nem egy kiscicáról van szó, így egy éves korára egyrészt nagyon megszerették, másrészt belátták, hogy vissza kell vinni őt, ahova való: a vadonba.

Nem volt egyszerű: először egy nősténynek mutatták be, akit később, sajnos, megettek a krokodilok, a következő nőstényt, akinek bemutatták pedig idegen oroszlánok prédájául esett. Végül egy idősebb hímoroszlánnal való ismerkedése is csődött mondott, akinek törzséhez (falkájához) tartozhatott volna, mert ez megsérült.

Christian mégis boldogult, ugyanis az idősebb hímoroszlán falkája befogadta.

9 hónappal később a két korábbi gazdája nekiindult, hátha találkozhatnak mégegyszer Christiánnal a kenyai (új) lakhelyén. Bár biztosra vették, hogy nem fog már rájuk ismerni, a dolgok nem várt módon alakultak. Kiskorában való játékukat és ezt a találkozást örökíti meg a videó.

Christian először csodálkozva figyelt, majd ráeszmélt, hogy kikkel találkozott, öröme és "testbeszéde" önmagáért beszél. Ő lett közben a falka vezére. Sőt, oda lépeget hozzájuk újdonsült "felesége" is, aki ismerkedik Christian volt gazdáival.

Lehet sírni vagy röhögni, engem megerősített abban, amit a Jótermészetűek c. könyv szerzője művében próbál az olvasóba súlykolni: egyértelmű, hogy az ember és az állat két teljesen különböző lény?

A többit rábízom olvasóimra...

 

Sokan 1793-ra teszik, a világban elsőként, az általános hadkötelezettség bevezetését (Franciaország). Az Osztrák–Magyar Monarchiában 1868-tól. Ezzel mindig vitázom. A szó jogi értelmében ez persze lehet, hogy igaz, de azt a tévképzetet kelti, hogy előtte hadkötelezettség semmilyen formában nem létezett. A korábbi időkben speciális hadkötelezettség létezett. Ez kultúra (nemzet) függő volt: valakiknél a felnőtt férfiak, valakiknél mindenki, hol így, hogy úgy, de mindenhol volt, akiknek kötelező módon fegyvert kellett fogni.

A magyar helyzet alakulását egész jól összefoglalja a Valóság egy cikke. Túlságosan messzemenő következtetéseket levonni azonban nem szabad. Én is más véleményen voltam akkor mint ma. Sőt utólag sok mindent másképp látok. Például a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája (HEL) felszínes munkája mögött jelentős politikai munka húzódott meg. Az Alba Kör összetett és domináns jelenléte viszont hirtelen köddé vált. A politikai játszmák útvesztőjébe került NATO népszavazás, illetve, a szinte csak névlegesen működő, önkéntes tartalékos katonai szolgálat, utólag vált számomra értelmezhetővé. Ma már könnyedén nevetek ezeken, akkoriban viszont cseppet sem volt vicces.

2004 november 1-től megszűnt az általános hadkötelezettség. Ezzel nem vitáznék, de hát ha már jogilag cifrázható... A hadkötelezettség ugyanis nem szűnt meg teljes mértékben. Egyrészt csak békeidőre vonatkozik, másrészt polgárvédelmi kötelezettsége minden embernek van még békidőben is. (lsd. erről bővebben Honvédelmi kötelezettség c. dolgozat)

A másik izgalmas kérdés a Nemzetőrség illetve nemzetőr-törvény. 1848-ban alakult meg a mai értelemben vett Magyar Honvédség, amely azonban szoros része volt a Nemzeti Őrseregnek (= Nemzetőrségnek). A különbség, köznapian megfogalmazva, abban mutatkozott meg, hogy az utóbbi hivatásos, fizetett, teljes időben katonáskodással foglalkozó katonákból állt. 2001-ben Simicskó István már felvetette egy (akkor még sorköteles módon felálló) Nemzetőrség felállítását. Ez a kérdés 2004-ben, elsősorban az ált. hadkötelesség felfüggesztése (úm. eltörlése) után háttérbe szorult. 2007-re újra felerősödni látszott, azonban újabb politikai csatározások okán (pl. a Magyar Gárda megítélésében vallott ellentétes nézetek) miatt újra háttérbe szorult, illetve újabb kérdések merültek fel vele kapcsolatban.

A Nemzetőrség kérdése azonban továbbra is jelen van. Egyrészt Simicskó István továbbra is erőfeszíteseket tesz ennek megvalósítására, másrészt igazított, pontosított sokmindent a tervezetén. (pl. nem lenne kötelező a Nemzetőrség, hanem önkéntes mint a Honvédség). Mindez kicsit valóban az eredeti 1848-as képet mutatja modern formában, ahol kettéválik a hivatásos hadsereg és egy önkéntesekből felálló, másodállásban űzhető nemzetőri katonai szervezet.

Mindehhez azonban (ahogy láthattuk a hadkötelezettség eltörlésénél is) a pártok konszenzusa szükséges. Ugyanis csakis ezután kezdődhet meg azon dolgok megoldása, mely a legnagyobb kihívásokat fogja jelenteni. Csak egy példát említsek: a másodállást támogatni kell, úgy is, hogy a főállást biztosító munkaadót érdekelté kellene tenni, hogy megérje felvennie egy ilyen munkát végző embert. Általában ez nem megoldható, főleg magánvállalkozók és alkalmazottaik esetében nem. Példaként említhetem a most szerveződő Krízis Intervenciós Team-et, akik szintén hiányában vannak egy olyan megoldásnak, mely érdekeltté tenni a munkaadót arra, hogy a legváratlanabb időkben elhagyja munkahelyét egy dolgozójuk. Jó példa lehet persze az önkéntes tűzoltóság, de erről majd máskor írok...

(kép: országok, ahol van ált. hadkötelezettség (piros), ahol nincs (kék).)

(Másnap, 5-én, kedden, jelentette be Lengyelország, hogy náluk is megszűnik a sorkötelezettség. Kb. 120 ezer hivatásos és szerződéses katona + 30 ezer tartalékost (!) fognak alkalmazni. Idén év végén vonul be az utolsó sorkatona és 2010-re áll át a rendszer teljes egészében.)

Bár a megkésett hiradások már helyesen, a gyorsak (így a korábban megjelentek) még amerikai 500LB-s GP (General-Purpose), azaz általános célú, pusztító, romboló bombáról számoltak be.

A tűzserészek nyilatkozata szerint itt egy SB 1000-es bombáról van szó (lsd. kép)

Amint azt tudni lehet: az aknahatású bombatestben nem volt gyújtószerkezet.

A bombatípusokról és a bombázásokról.
Vasútakra és gyártelepekre főleg rombolóbombákat, olajipari létesítmények ellen gyújtóbombákat, repülőterekre repeszbombákat dobtak le. Az említett aknahatású rombolóbomba a legnagyobbak közül való. (1 tonna, 3/4-e robbanóanyag) Szomorú tény, hogy A 15. amerikai légi hadsereg repülői 26 422 tonna bombát dobtak le magyarországi célokra! Rengetegen haltak meg ez alatt, ami egyrészt azért történt, mert az amerikaik nemegyszer "vaktában" dobták le a bombákat, másrészt a magyar légvédelem rendkívül hiányos volt. Mivel német légi támadás nem történt, ezért német típusú és általuk gyártott bombákat csak szállított vagy tárolt formában találhatunk, ezek többsége hatástalanított állapotban lehet.

Egy ápoló meghalt, amikor lezuhant egy mentőhelikopter csütörtökön Kiskunlacháza és Apajpuszta között.

A helikopter típusa Daimler-Benz Aerospace AG által gyártott Eurocopter EC-135. Két hajtómûves könnyû helikopter.

Részletes adatok a helikopterről és a légimentésről a honlapjukon olvasható.

fotó: Galovtsik Gábor

Két tűzszerész halála, de különösen a következők:

1. két vadászpilótáé (egy L-39 géppel) (június) lezuhantak, illetve
2. korábban (áprilisban) egy MIG-29-es zuhant le, ahol a pilóta túlélte a balesetet,
3. az év elején (januárban) egy MI-8-as helikopter ért szerencsétlenül földet, egy technikus az életét vesztette.

Mindez megviselte a Honvédséget, vagyis a jóhírét. Azon belül pedig egy különálló világét: a légierőét. Történik ez akkor, amikor amúgyis nagy erőkkel keresnek új pilótajelölteket. Néha talán túlságosan is csak őket keresik. Saját élményem egy toborzáskor, hogy kihúzták a kezemből a papírokat, mert nem a pilótaképzésről érdeklődtem, hanem másról.

Maga az ötlet viszont nem rossz. Manapság ugyanis, ha nem tesznek bulvárossá egy hírt, akkor abból (néhány kivételtől eltekintve) nem is lesz hír egyetlen nagyközönséghez eljutó médiumban sem. Ez is határeset, de volt a közelmúltban néhány, sikeresnek csak mérsékelten nevezhető, népszerűsítő kampánya a HM-nek.

Ott volt például négy fiatal, aki kiutazhatott Afganisztánba. Ott voltak, érdekes volt, meleg és sok homok. Mindent nem figyelek én sem, de biztos vagyok benne, hogy a HM oldalain kívül nem nagyon lehetett erről hallani, olvasni, látni.

Vannak folyamatosan programok, amik évek óta megismétlődnek vagy újak, de nem egyszerinek szánták őket. Ilyen például, hogy csak a közelmúltból említsek néhányat, a roma fiataloknak szervezett pályára irányító tábor. Pozitív hozadéka lehet, de sokatmondó az egyik résztvevő nyilatkozata: katona nem szeretnék lenni, nem tudom elképzelni magamat ilyen parancsuralmi szervezetben. Ám volt kifejezetten a fiataloknak szánt túlélőtábor is. Ezekkel a legnagyobb baj az, hogy rétegprogramok. Nem haszontalanok, de nagyon kis mértékben változtat egy résztvevő tervein azért, mert részt vett egy ilyen alkalmon.

Ebből ered a másik hiányosság is: vannak elfelejtett korosztályok és elfelejtett területek. Ilyenek például a 18-33 évesek. Ők is potenciális katonák, de ami ennél is fontosabb, a Honvédség megítélésében játszott szerepük a legnagyobb. (pl. mert civil pályán sok emberrel találkoznak, elérnek...) Vannak országrészek, ahova nem szerveznek semmit, vagy, ha igen, akkor nincsenek meghirdetve. Ilyen például a Dél-Dunántúl, de apróbb területeket említhetnék még sokat.

Na de térjünk vissza még egy szó erejéig Bochkor honvédra. Összességében jó ötletnek tartom ezt a fajta reklámot, bár az előzőek fényében van benne némi úttalanság is. Az alapkiképzéséből kaphatunk egy kis ízelítőt, fényképekkel és videóval is. Sőt az első repüléséről is tájékozódhatunk.

Szintén az előzőek alapján nyilvánvaló miért éppen pilótának és nem mondjuk harckocsizónak képezik ki. (látszólag).

A "modern" asszimetrikus háborúk sem kímélik a katonákat. A szövetségesek egyik legnagyobb vesztesége azok a katonák, akik életben maradnak, de sérülésük alkalmatlanná teszi őket a további katonai szolgálatra.

Az iraki és az afgán háború során annyi amerikai katona veszítette el végtagját (ill. egyéb testrészeit), hogy külön kórházak specializálódtak kezelésükre. A legnagyobb kihívást az orvosoknak így a meglévő eszközök legoptimálisabb felhasználása, a kutatóknak pedig az újabb eszközök fejlesztése jelenti. Az egyik nagymértékben kutatott terület a junk-DNS, vagyis az emberi DNS azon szakasza, mely fehérjéket nem kódol. Legalábbis sokáig ezt hitték. Tulajdonképpen már Malcolm J. Simons 1987-ben felvetette, hogy nem hulladékról van szó, de még ma sem teljesen tiszta, hogy mire szolgál.

Egyes részletek azonban érthetővé váltak, így például az, hogy a junk-DNS az embrionális fejlődés szabályozásában fontos szereppel bír. Mivel ebben az időszakban fejlődik ki az egyed fizikai formája, így a végtagok is, ezért nem csoda, hogy az amerikai kutatók gőzerővel kutatják, hogyan lehetne újra növekedésnek indítani egyes testrészeket.

A testrészek pótlásának probálkozásai azonban már az ókorig nyúlik vissza. Nem utolsósorban azért, mert a katonák akkoriban is szenvedtek hasonló sérülésekben. Korunk legnagyobb alakjai között főként Vacanti, Atala vagy Snyder neve említhető. Próbálkozásaik nem eredmény nélküliek és bár szinte kivétel nélkül etikai támadások keresztüzében találták magukat, nem ezért nincs a sebészet és belgyógyászat mellett egy végtagnövesztő osztály.

Hazánk nem "termeli ki" azt a rengeteg egészséges-rokkant fiatalembert mint az USA, de még így is vannak elmaradások azzal kapcsolatban, hogy a polgári életben biztosítsák a zökkenőmentes életvitelüket. Amerika egy nem új, de egy új formájában előbukkanó gonddal néz szembe napjainkban és bizony nem nagy vigasz az érintetteknek, hogy, amíg nem rutin egy új végtag beszerzése, addig hős lesz valaki. Főleg, ha belegondolunk, miért hős inkább egy katona mint az, aki egy balesetben, egy öröklődő betegség következtében, önhibáján kívül járt így.

Talán jól látszik: ez nemcsak orvosi kérdés.

 

Papp Lajos vagyonnyilatkozata felkerült az internetre. Megannyi vélemény született vele és a nyilatkozatával kapcsolatban. Úgy érzem kötelességem nekem is beállni a sorba.

Néhány dolog, amit nem árt tudatosítani vele kapcsolatban.

1. Papp prof. itthon szerezte a pénzét, nem pedig kitanítatta az állam több 10 milliókért és utána lelépett (mint sokan, akiket ma istenítenek).

2. Létrehozott egy európai szinvonalú, sőt(!) annál korszerűbb szívcentrumot. Ami munka és küzdelem e mögött van, azt úgy is csak az érti, aki hasonlóban részt vett már.

3. Számtalan esetet ismerek, amikor nem fogadott el hálapénzt. Azon esetekben, ahol igen (és ezt be is vallja), azt egy számlára lehetett befizetni névvel vagy név nélkül. Talán nem kell külön kiemelnem, hogy kinél igen és kinél nem. Már ha csak ezt tette volna megvédem! (a hálapénz, ahogy nálunk van és már korábban írtam, modernkori mészárlás!).

4. Saját maga is bevallott több dolgot, pl. a családját elhanyagolja, a betegek miatt. Aki volt már a "kezei alatt", az ezt csak megerősíteni tudja.

5. Kiment Irakba és politizál. Igen, mindkettő forró talaj, amit nagyon sokféle módon lehet értékelni. Az elsőnek a történetét azonban eléggé részletesen ismerem és ha veszi valaki a fáradságot és utánanéz, akkor egyet kell értsen vele. Egyszerre nevezhető bolondnak és hősnek, de mindenképpen a jó ügyért állt ki.

A politika meg politika, szintén azt tudom erre írni, hogy aki hasonló cipőben jár (vezető, igazgató stb.) az tudja, hogy másképp nem érhet el semmit. Vagy behódolsz vagy harcolsz.

Tudnám folytatni a sort, írhatnék sokat és lenne köztük NEGATÍV is, ami ráadásul saját úm. "élményem" vele kapcsolatban. Ám összességében egy olyan emberrel van dolgunk, aki mert jó lenni, mert őszinte lenni a nagy magyar mocsokban. Nem véletlen, hogy sokan kritizálják, sokan irigyek rá. Mindemellett is egy ember, de éppen ezért méltatlan, ha valaki alaptalanul összehord mindent vele kapcsolatban.
 

Felreppent a hír, hogy az új TAJ-kártyánkon a vallási hovatartozásunk is rajta lesz. Röviden leírnám miért fontos ez és azt, hogy miért nem.

Nem kell teológusnak lenni ahhoz, hogy az ember Jehova Tanúival fusson össze az utcán és sokszor az otthonában (ill. előtte). Éppen ezért is ismerős sokaknak (és a filmek miatt), hogy ők azok, akik nem engedik meg az orvosoknak az transzfúziót, vagyis a vérátömletsztést.

Ezenkívül általánosságban elmondható, hogy a "modernnek" nevezett orvostudomány helyett, inkább alternatív módszerekhez folyamodnak. Sok orvosnak azonban nem egyszerű döntést hoznia, hiszen -törvény által- köteles mindenki vallását és az ezáltal vallott nézeteit tiszteletben tartania.

Már 2000-ben írtak cikket arról, hogy a törvény nem egyértelmű, ami az ilyen és hasonló eseteket illeti. A törvény tömör lényege: a mások életét vagy testi épségét nem veszélyeztető esetben, a nem várandós, cselekvőképes Jehova Tanúja beteget a várható súlyos vagy maradandó károsodást okozó esetben, továbbá az életfenntartó beavatkozás esetében megilleti, míg a közvetlen életveszély és életmentő beavatkozást igénylő esetében nem illeti meg a vértranszfúzió visszautasításának joga. 

Ez a gyakorlatban azonban nagyon nehezen kivitelezhető mindkét fél részéről. Például közvetlen életveszély alkalma leginkább olyan helyzetkben alakul ki, amikor nem derül ki az illető személy vallása, elsősorban a beavatkozás sürgőssége miatt. Persze vannak esetek, amikor van idő a taj-kártyát megvizsgálni, mielőtt valamilyen beavatkozásra sor kerülnék.

Mindenesetre a EÜM tagadja, hogy a vallási hovatartozásunk fel fog kerülni a kártyánkra. Talán még emlékszünk Bill Gates egy "álmára", mely az USA olyan taj-kártyájáról álmodott, mely elektronikusan mindent tartalmazott volna az illetőről: korábbi betegségek, alapadatok, gyógyszerek, amiket szed stb. Az ilyenek mindig jogi problémákba ütköznek,. (általában és hosszútávon azonban nem ezek a jogok szoktak győzni...)

Jobb címet nem találtam, de talán mindenki számára ismerős az, amikor benézünk ügyintézésünk közepette egy ablakon, ahol kiderül nem azt intézik, amit szeretnénk. Azt egy másikon (pl a 4-es ablaknál), ezért tovább csúszunk egy ablaknyit, ahol ugyanaz a személy köszön ránk: Jó napot, mit parancsol?

- Mit-mit, hát az előbb mondtam.
- Az a másik ablak, itt még nem mondta.

Kissé sarkított példámnak ma értelmet találtam. Jött egy ember, aki befizetett valamire és, ahogy elmondta, hogy mire én máris átcsúsztam a másik ablakhoz. Láttam az arcán azt, ahogy én szoktam nézni ilyenkor, ráadásul hozzátette: Ja ezt ott kell intézni.

Mentettem a helyzetet azzal, hogy a papírok ott vannak egy helyen, így könnyebb és gyorsabb lesz, de ez túl sokat nem segített; ahogy én láttam.

Ja és nem kérdeztem meg újra a másik ablaknál: mit parancsol?

A balatonszárszói polgármesteri hivatalban, immár zárt helyen őrzik a 4-es metró terveit, vagy legalábbis az annak tűnő iratokat. A teljes dokumentációt hétfőn reggel Balatonszárszó központjában, egy szelektív hulladékgyűjtőben találta a szomszédos Teleki polgármestere.

Lehet, hogy túl sok 00-ás történet van a fejemben vagy hogy az Alias miatt lettem túl gyanakvó, de ez utóbbi sorozat egy része kísértetiesen emlékeztetett a TV-ben látott hiradásra. Itt úgy oldották meg az "ügynökök" az információcserét, hogy a szemetesbe dobott cuccért egy másik ment. Kevesen érdeklődnek ugyanis a kukák tartalma után. Ez alól kivételt csak a guberálók (és úgy látszik a szárszói polgármester) alkot kivételt. A szelektív szemetesek ráadásul még a guberálóknak sem egyszerű falat. Én speciel egyszer láttam csak egy igazi speckó szerszámmal turkálni benne egy hajléktalant. Már ha hajléktalan volt az illető, ugyebár...

Egy új film a hajléktalanok focivilágbajnokságáról szól. Miközben mindenki rátapad az Euro2008-ra érdemes odafigyelni egy kicsit erre is. Persze nem is annyira a foci miatt (bár...).

Itt a trailer.

A magyar csapat mögött az Oltalom Egyesület áll, honlapjuk.

A hajléktalanok kapcsán fontosnak tartok leírni valamit. Sokak kérdése, hogy mit csináljon a hajléktalanokkal. Adjon pénzt, ne adjon? Ha ad piára költi, ha meg nem ad lelkiismerete fogja gyötörni. Meg ott van a többi "mihaszna" is...

A helyzet az, hogy az életüket kevesen ismerik. Legalábbis azt az érzést és életfelfogást, amelybe belekényszerülnek kevesen élik át vagy értik meg olyanok, akik maguk nem hajléktalanok. Éppen ezért furcsának hathat, de igaz, hogy egy hajléktalantól nem szabad megvonni az egyetlen reményszálat sem! Ez akár az alkohol is lehet. Nem a remény célja ez, csupán eszköz. Ettől nem fáj neki fizikailag a sebe. Ettől nem fáj lelkileg sem a seb. Ettől vészeli át a hideg téli éjszakákat (néha kivétel, sajnos, ha túlzásba viszi).

A hajléktalanokat csak egyénileg lehet megmenteni, nem közösségben. Addig azonban, amíg nem tehetünk mást, ne saját világunkat akarjuk rájuk erőltetni. (ami nem jelenti még azt, hogy az övéket hagynunk kell magunkra kényszeríteni.)

Bár még csak épp átfutottam e könyvet, úgy tűnik, hogy végre van egy könyv, ami összefoglalja azt a témát, amit a Stigmata c. film óta várok. Sőt, úgy tűnik, hogy se nem túl nyálasan, se nem túl tudományosan.

Kevés olyan emberrel találkozom, akik hozzám hasonlóan kritikusan, mégsem hitetlenül állnak a katolikus egyház által vallott csodák előtt. Sőt, saját élményem is van. Találkozhattam, illetve csak láthattam azt az embert, akinek köszönhetően Batthyány-Strattman László boldoggá avatása végbemehetett. Habár biztos vagyok benne, ő másképp látja. Szerinte ő köszönheti B.S. Lászlónak, hogy ma él. Sajnos az illető kiléte titok, én is egy "csodának" köszönhetem, hogy megtudhattam.
(boldoggáavatása)

Sokszor eszembe jut a fenti eset, amikor beteg emberrel találkozom. Korábban sokszor meséltem (név nélkül), hogy mi történt és hogy mindenkinek van esélye arra, hogy meggyógyuljon. Ez utóbbi igaz is, csakhogy Isten terve úgy tűnik túlmutat a mi értelmünkön... A lelkigondozás feladata így nem is az, hogy hiú reményeket ébresszen, hanem, hogy a reményt fenntartsa. A remény pedig az értelem megtalálása, az élet értelméé, sőt, a saját életem értelméé! (mindenki sajátjáé)

Nehezen elképzelhető az, amiben nem veszünk részt testközelből. Az USA katonáinak feszültséglevezetéséről lehetnek elképzeléseink, sokfélét hallani, olvasni is róla, de ez felülmúlta a képzeletemet.

A cikk: www.honvedelem.hu/cikk/0/11258/babakatkuld_katonaknak.html

Nem vagyok szűklátókörű, csupán elképzelhetetlen, hogy miért éppen egy gyenge, tehetetlen babát szimbolizáló dolgot kell ütni-vágni? Nem mintha jobban hatna egy ellenséges katona-baba, de legalább nem a saját gyerekeire hasonlító (jegyeit viselő) babákat ütnének szét. Furcsa, na.

Hmmm. Most szándékosan megyhagyom az előző szövegemet. Történt ugyanis, hogy utánanéztem ennek a dolognak és a következőt találtam:
http://www.cnn.com/2008/LIVING/wayoflife/05/14/dang.it.dolls.ap/index.html

Ennyit a honvedelem.hu cikkének illusztrálásáról. Azért nem mindegy, hogy egy amorf párnát (mégha szeme, szája is van) vagy egy emberi külsejű babát ütögetnek!

Az alábbi cikk meglehetősen szemléletesen leírja azt a méltóságteljes befejezést, ami egy ember életének végét illeti. Egy kis rángatózás, egy kis légszomj, szinte már-már amerikai akciófilm-jelenetek elevednek meg előttünk.
medipress.hu/index.php

Talán már írtam róla, hogy a méltóság szóval milyen könnyen vissza lehet élni. Meg is teszik. Ha mégsem, akkor mást utat járnak: figyelmen kívül hagyják. Persze nehezen definiálható szóról van szó. Ráadásul már hallottam orvostól azt is, hogy az abortusz is az emberi méltóság miatt van. Ki tudja? Lehet, hogy csak azt nem tisztáztuk, hogy kinek a méltóságáról van szó? Talán Őméltóságáról...

Április 11-én a Dunaszerdahelyi járás legnagyobb egészségügyi intézményében Szent József kórházi kápolnát szenteltek fel a városban működő egyházak képviselői.

A cikk: www.magyarkurir.hu/pview.php

Egy részt emelnék ki belőle: "Bíróczi István járási esperes, nagymegyeri plébános végezte, aki beszédében kiemelte: mostantól fogva a kórházban a segítő orvosok és nővérek mellett Jézus is jelen lesz, hogy segítségére legyen betegeknek és orvosoknak egyaránt."

A katolkus teológia és az eucharisztia, ami szerintük Jézus valódi (test és vér) jelenléte szerintem egyáltalán nem zárja ki azt, hogy Jézus előtte ne lett volna jelen a kórházban. Jóllehet nem hiszem, hogy másképp gondolta volna ezt a plébános, mégsem tartom helyesnek az ilyen és ehhez hasonló mondatokat. Ha "szépeket" beszélünk avagy a szeretetről mondunk valamit, akkor a lehető legkorrektebben kell eljárni. Manapság a nemhívő emberek többsége azért tartja lejáratott és üres szónak a szeretetet, mert nem ismerik azt, amikor annak valódi tartalmáról beszélnek.

Nemrég egy videót néztem az iraki háborúról, ahol a riportban (mert egy dokumentum film volt) megjegyezte a narrátor: "ha valaki nem biztos abban a válaszban, hogy két pont között az egyenes a legrövidebb, az menjen Irakba..." ott majd megtudja - tehetném még hozzá. Csak ennyit arról, hogy mi a tartalom.

Bejelentették (v. inkább bevallották), hogy végre sikerült létrehozni és 32 sejtes állapotig fenntartani egy ember-állat klónt.

Azzal igazolják tettüket, hogy a jövőbeli gyógyítás vezérelte őket és az, hogy soha nem fogják egy emberbe (értsd: nőbe) beültetni ezt.

Személyes véleményem: hiszi a piszi. Olyan ez mint a politikában az ígéret; jókat kell mondani a közvélemény felé.

A cikk:

http://www.guardian.co.uk/science/2008/apr/02/medicalresearch.ethicsofscience?gusrc=rss&feed=uknews

Egy általános, mégsem agyontárgyalt kérdés ez, amiről néhány szót szeretnék vésni.

Először is a pszichiáter (psziché: lélek, latros: orvos) egy orvos, aki az emberi viselkedés, észlelés, érzelmek (stb.) zavarait orvosi, vagyis fizológiai alapon vizsgálja és kezeli. A pszichiáter tehát általános orvos, vagyis orvostudományi egyetemen diplomát szerzett személy, aki utána letette a pszichiátriai szakvizsgát is.

A pszichológus (psziché: lélek, logos: szó, tudomány) egy bölcsész, aki az emberi viselkedés, észlelés, érzelmek (stb.) zavarait "bölcsészként" (vagyis a humán tudományok módszereivel) viszgálja és kezeli. A pszichológus tehát bölcsész-, illetve pszichológus szakon szerzett diplomát. 

A pszichiáterek előnye (és hátránya) abban van, hogy orvosok. Joguk van gyógyszerek felirására, amellyel sokkal drasztikusabban és direkt módon tudnak hatni a mentális állapotra. Sajnos éppen ebben rejlik a gond is: nevezetesen olyankor is előfordul gyógyszer alkalmazása, amikor az nem lenne indokolt.

Mielőtt tovább mennénk: a két terület sajátos módon fedi egymást, módszereiben, megközelítésben és egyebekben egyaránt. Ismert, hogy "nyugaton" és egyre inkább hazánkban is ismerős jelenség, hogy egy pszichiáter "pszichológusként" praktizál. Ez a pszichoterápia, a pszichoterapeuta képzés.

- A pszichiáternek ez egy újabb szakvizsgát jelent.

- A pszichológus először specializálódhat klinikai szakpszichológusnak (ez is egy szakképzés) utána tanulhatja ki a pszichoterápiát. A klinikai szakpszichológus annyiban több a diplomás pszichológusnál, hogy már diagnosztizálhatja a lelki zavarokat, különböző pszichológiai teszteket alkalmazhat és a pszichoterápia módszereiből is felhasználhat már valamennyit. Ezek után vállalkozhat ő is a pszichoterapeuta szakképzésre és válik pszichoterapeutává. Természetesen a kompetenciák megmaradnak, de például bizonyos gyógyszereket egy pszichológusból vált pszichoterapeuta is felirhat.

A filmekből jól ismert pszichiáterek és pszichológusok is általában pszichoterapeuták. Sokan, leegyszerűsítve, úgy gondolják el a pszichiáter és a pszichológus közötti különbséget, hogy a pszichológus az egyszerűbb, a pszichiáter pedig a nehezebb esetekkel foglalkozik. Nagy vonalakban igaz is ez, hiszen sok esetben, ha már nem használnak az indirekt módszerek, akkor direkt eszközökhöz kell folyamodni. Az is ezt igazolja, hogy sokan az orvosi egyetemen döntenek a pszichiátriai munka ellenében, amikor szembe találják magukat a pszichiátriai gyakorlattal.

A két terület között azonban van átfedés, hiszen a pszichiáter is alkalmazza a pszichológia eszközeit, nemcsak MRI-t és kopogtatást használ, majd gyógyszert ír fel. A pszichológus is kiegészítheti a munkáját a testi tünetek megfigyelésével, orvosi és természettudományos ismeretek felhasználásával. Másfelől a pszichiáter mentálisan is gyógyít a test gyógyításával, ahogy a pszichológus is gyógyítja a testet a mentálisan. 

Fontos szót ejteni a mentálhigiénés szakemberek munkájáról is. Ők a pozitív életérzéssel járó belső folyamategyensúlyra és az ebből következő viselkedésre koncentrálnak, ami kihat a társadalom "normális" működésére, illetve arra, hogy az egyén elfogadható mértéken belül terhelhető legyen (amely még mentális zavart nem okoz). Így azt mondhatjuk, hogy egyfajta pszichológiai prevenció ez, amely felhasználja a pszichológiai módszereket, ám nem kizárólag azokkal operál. Másfelől azonban bizonyos komplex esetekben, amely a szociokulturális, intézményes rendszerből fakadó mentális zavarok kezélését is jelentheti. Gondojunk itt az élet határhelyzeteire és állomásaira. Egy haláleset, de egy születés, sőt a házasság és más "életállomás" is stresszel jár és sok változással is egyben. Ezeken egészségesen átjutni, maradandó lelki sérülések nélkül, ebben is segít a mentálhigiénia. Nagy segítségére lehetnek a pszichiátereknek és pszichológusoknak, amennyiben az általuk kezelt pszichés zavarban szenvedő hozzátartozóit vezetik, segítik.

A lelkész és a lelkigondozó munkája talán a mentálhigiénéhez mérhető leginkább, ám nem teljesen ugyanaz. A lelkészi munka sajátja a lelkivezetés (amelynek alapja, tárgya és célja is az ember - hívő - hite és vallásossága). A lelkigondozás, a lelkésznek is csak szakosodás utáni tudása/eszköze. A lelkigondozás civil foglalkozást is jelölhet. Hasonlóan az említett pszichológusoknak és pszichiátereknek szánt szakvizsgákhoz, a hitéleti végzettséggel rendelkezők mentálhigiéné-szerű szakosodása ez. Egy lelkigondozó felhasználja a pszichológia eszközeit, de egy olyan módon és területen, ami egy pszichológus, mentálhigiéniai szakember eszközeinek ösvényén nem lenne végigjárható. Az alap, természetesen, a hit és a vallás, amik mögött ott a szociokulturális, mentális és fiziológiai háttér és karakter, így ezeket, pontosabban ezek ismeretét a lelkigondozó munkájában nem nélkülözheti, ideáig mentálhigiénés illetve pszichológiai jellengű a lelkgindozás. Ám csak számára elérhető eszköze egy speciális végtelenre való nyitottság. Önmagában ez elképzelhető az előző foglalkozásokban is, ám itt egy közös nevező (a hit tárgya) által, egészen más tartalmi (és sok esetben formai) folyamattal számolhatunk. A forma esetében elsősorban a különböző ritualizált eseményekre kell gondolnunk. Így például egy gyónás, rituális mosdás vagy más hasonló folyamat egy hivő emberre mentálisan és ezáltal fiziológiailag is rendkívül intenzív hatással van, míg egy hitetlen ember esetében semmi vagy alig mutatható ki bármiféle változás. Ám még akkor is speciális eszköze ez a lelkigondozónak, ha csak benne van jelen, így akár hívő, akár nem a másik fél (kliens), sajátos szakterület ez.

PS:
Úgy tűnik tehát, hogy bármiféle vita is áll a háttérben, mindezek rokon szakmák és hivatások, amelyekhez hasonló habitus kell és motiváció, ám egyéni vonások is. Vannak persze viták, amelyek a pszichiáteri munkát inkább neurológiának tartják; vannak, akik a lelkész munkáját egyfajta mentálhigiénével próbálnák helyettesíteni és így tovább, ám úgy tűnik, hogy a gyakorlatban még mindig meghúzható a határ, nemcsak ezen területek között, hanem a többivel való összemosás kapcsán is.

A Civil Akadémia előadássorozata keretében február 28-án, 18 órától Barsi Balázs OFM, történész és Jobbágyi Gábor egyetemi tanár tart előadást Vallás és erkölcs, abortusz és eutanázia címmel a Polgárok Házában.

Bővebben:

www.magyarkurir.hu/pview.php

Egyesek szerint az élet olyan mint egy pecaboton belógatott étel az éhezőknek.
Tessék! Szedjétek szét egymást, aztán annak lesz igaza, aki megmarad.

Ez persze nem kifejezetten az említett cikknek szól.

előállított embriókhoz a cikk: www.magyarkurir.hu/pview.php